Kérdezz - Felelek: A Mester és a Tanítványa II. rész

Szép délelőttöt kívánok mindenkinek

A történet folytatódik. A Tanítvány újabb kérdésekkel bombázza a Mesterét. Sok dolgot nem ért, amire a Mester próbál választ adni. Jó olvasást!

- Szervusz Tanítványom! Hogy vagy?
- Ne is kérdezd Mester. Szörnyű napom volt.
- Szörnyű? Az hogy lehet? Hisz minden nap egy csoda. Mesélj, mi történt.
- Nem értem az embereket. Egyik kedves ismerősömnek próbáltam segíteni, erre leszidott és én voltam a rossz, a hibás.
- Ez a bizonyos ismerős... kérte a segítségedet?
- Nem, de...
- Na látod. Nem kérte a segítségedet és ennek ellenére mégis beleütötted az orrodat, kedves tanítványom. Segíteni nem lehet erőszakkal. Mert akár hiszed, akár nem, ez bizony erőszak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki mosogat a konyhában, de berúgod az ajtót, kikapod a kezéből a mosatlant és elkezded helyette csinálni. A hasonlat persze eléggé sarkított, viszont remekül tükrözi, hogy élte meg a kedves ismerősöd a szituációt. Segíteni, csak úgy lehet, ha kérik. Akkor is csak akkor, ha a te házad táján minden rendben van.
- Értem. Szóval én voltam a hibás.
- Az ok, mindig én vagyOK. Ez soha nincs másképp. Az életedért Te vagy a felelős. Nem a szomszéd, nem az anyósod. Te vagy. Tartsd tiszteletben mások életét. Az ő dolga. Ha beenged a világába, akkor legyél figyelmes és türelmes vele szemben. A segítséged mindig tiszta legyen és önzetlen. Soha ne várj viszonzást. Ha vársz, az bartell segítség. "Azért segítek, hogy majd ha én vagyok pácban, akkor majd kihúzzon." Ha így akarsz segíteni, inkább ne tedd.
- Most akkor mi tévő legyek?
- Fontold meg a tanácsaimat. Nem azt mondom, hogy fogadd el. Többféle út van. Találd meg a számodra legmegfelelőbbet. Lelj rá a belső hangodra és engedd, hogy az vezessen. Mit éreztél, amikor leszidta a fejed?
- Nem értettem az egész dolgot. Ezenfelül keserűséget, haragot és dühöt.
- Bocsáss meg neki.
- Bocsássak meg? Ezek után? Ő neki kellene bocsánatot kérnie.
- Igen, bocsáss meg. Neki és saját magadnak is. Nem tudom észre vetted-e, hogy amikor haragszol, akkor benned keletkezik egy negatív érzés. Elég kellemetlen és frusztráló. Te hozod létre magadban azzal, hogy gyűlöletet és haragot táplálsz az illető iránt. Te adsz bele energiát. Nem a másik. Te saját magad. Ezt csak megbocsátással tudod feloldani. Bánod, hogy így történtek a dolgok?
- Igen, bánom... bár csak ne ismertem volna meg.
- Biztos vagy ebben? Most hogy érzed magad, hogy ezt velem megosztod és elmondom a véleményem?
- Most jól érzem magam, és örülök, hogy ezt megbeszélhetjük és tanulhatok belőle.
- Na látod kedves Tanítványom. Kimondtad a kulcsszót. Tanulás. Ezek szerint akkor mégsem bánod. Ha ez nem történik meg veled, most nem lennél itt. Minden esemény egy tanulás része. Mindenből lehet tanulni. Nincsenek véletlenek. Megpróbálom elmagyarázni. Voltál már egy kilátóban?
- Persze, hogy voltam.
- Akkor egész jól ráláttál a városra/falura.
- Igen, akkor szinte átláttam az egészet.
- Tudod az életünkben is vannak ilyen kilátók. Amikor leülsz, megállsz egy picit és csendben vagy. Akkor egy kilátóban vagy. Az életed kilátójában. Áttekintheted az eddigi életedet. Észre fogod venni, hogy egyes eseményeknek be kellett következniük, hogy most itt járhass. Akkor lehet negatívként élted meg, de most lehet hálát adsz a benned lévő Istennek, hogy megtörténtek. Történt már olyan, hogy összevesztél valakivel és pont akkor találkoztál egy olyan emberrel, aki jobb irányba terelte az életed?
- Persze, nem is egyszer.
- Ezek a "negatívnak" tűnő terelő események visznek egy sokkal jobb életbe. Az élet veled van és nem ellened. Csak néha úgy tűnik. Ha elhiszed, hogy ellened van, akkor csak a rossz oldalát fogod megtapasztalni. Miért ne lehetne fordítva? "Az élet velem van és engem szolgál". A szolgálatot a szó legnemesebb értelmében értsd. Ugyanis ebből is rengeted baj van a mai világban. "Hiába azonosak a szavaink, ha a tapasztalataink különbözőek." mondta Nietzsche. Ezek véletlennek tűnő események. De megsúgom, véletlenek nem léteznek. Csak ilyenkor nem vagy fent a kilátóban és nem látod át a teljes képet.
- De én át szeretném....
- Biztos?
- Mester, ne csináld ezt. Ha nem így lenne nem mondanám.
- Jó lenne, ha adnék egy filmet és elmondanám a végét?
- Dehogy lenne jó...
- Ezért nem mondok el mindent. Ha lelőném a poént, akkor nem élveznéd végkifejletet. A megoldás és a megértés örömét. Rá fogsz jönni, ebben biztos vagyok. Amikor megérted ennek az egész életnek az értelmét, akkor egy olyan kapu fog kinyílni előtted, amiről ezelőtt álmodni sem mertél.
- Szóval akkor nem lövöd le a poént.
- Nem bizony. Később ugyanezt fogod csinálni, amit én. Te sem fogod elvenni ezt az örömöt a leendő tanítványodtól.
- Értem... Térjünk vissza egy kicsit a megbocsátásra. Mi a helyzet ha nem tudok neki megbocsátani?
- Akkor a lehető legnagyobb bűnt követed el. Nem mások ellen. Hanem saját magad ellen. Megmérgezed a lelked és nyomorba taszítod saját magad. Megbocsátani nem egyszerű, de nem is nehéz. Belátni, hogy ő is ember, ő is hibázik. Amikor fent vagy a kilátóban, akkor a legkönnyebb. Te tudsz valamit, amit ő nem. De ezért nem haragszol rá, amiért ő ezt nem tudja, hanem megérted. Amikor megérted őt, akkor meg is bocsátasz neki és nem haragszol rá. Nem tudja mit cselekszik. Egy valamit jegyezz meg. Ne akard felvinni a kilátóba. Ha készen áll rá, meg fog keresni. Tudod... ha a tanítvány készen áll, akkor a mester megjelenik. Most se lesz másképp. A megbocsátás pillanatában hihetetlen béke és nyugalom fog a lelkedre szállni. Ezt meg fogják sokan érezni. Ne törődj azzal mások mit fognak gondolni. Te tudod, hogy a kilátóban más a világ. Ha valakit el szeretnél vezetni ebbe a másik világnézetbe, akkor arra figyelj, hogy a sajátját találja meg. Ne a tiedet. Ne akard rátukmálni a saját felfedezéseidet. Megoszthatod vele, de soha ne tukmáld rá. Mert az megerőszakolás. Olyankor az igazadat akarod kivívni. Viszont sokszor egy szituáció nézőpont kérdése. Mondok egy példát. Két ember beszélget. Az egyik ezt mondja: 1+1=10. A másik: 1+1=2. Kinek van igaza?
- A másodiknak, ez egyértelmű.
- Tévedsz. Mindkettőnek. Ugye néha mennyire nem egyértelmű az "igazság"?
- Hogy-hogy mindkettőnek? Ezt kifejtenéd? Hiszen 1+1=2.
- A második ember állítását gondolom nem kell bizonyítanom. Ha viszont az első ember kettes számrendszerre gondolt, akkor bizony igaza van.
- Tényleg. Erre nem is gondoltam.
- Sokszor vagyunk így az életünkben. Mondjuk, mondjuk a saját igazunkat. Tukmáljuk rá a másikra tekintet nélkül. Egyébként, mi jót ettél ebédre?
- Nem emlékszem... egész nap ezen rágódtam.
- Öreg hiba. Ezek szerinte nem voltál JELEN.
- Jelen voltan, hiszen ettem a levest, Mester.
- Nem, nem voltál. Ha jelen lettél volna, akkor meg tudnád mondani, hogy mit ettél. A legtöbb ember nem él a jelenben. Pedig az egyetlen hely és idő, ahol változást lehet hozni a életben, az a jelen. Sokan a tegnap mocskában turkálnak és a holnap miatt aggódnak. Ismerős?
- Húha... most hogy mondod. Ezen a dolgon jár a gondolatom és aggódok, hogy holnap vajon mi lesz.
- Ergo nem vagy jelen.Az élet pedig úgy röppen el, hogy nem voltál ITT és MOST. Pedig az élet szép.
- Én nem ezt tapasztalom. Tele van fájdalommal és szenvedéssel.
- "Hogy értsd egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell!” 
- Mester... ma nagyon rejtélyes vagy. Kifejtenéd?
- Ahhoz, hogy élvezd az életet, először is jó mélyre kell lesüllyedni. Aki gazdag családban születik és mindene megvan, nagy valószínűséggel nem fogja annyira becsülni a munkát. Aki még nem éhezett, nem fogja élvezni az étel ízét. Aki nem szomjazott, nem fogja meglátni egy pohár víz értékét. Aki még nem volt rab, nem fogja élvezni a szabadságot. Kedves barátom... te egy rab vagy.
- Biztos nem. Hiszen itt állok előtted, nem vagyok börtönben...
- Az elméd rabja vagy. Lefoglalja a szellemedet és nem tudsz a jelenben gyönyörködni. Kötődsz anyagi javakhoz és emberekhez. A kötődés pedig aggódással és fájdalommal jár. Ez pedig nem szabadság, hanem rabság.
- Akit szeretek... ahhoz kötődök.. nem logikus? Ezzel nem értek egyet.
- Azért, mert más szemüveggel nézed a dolgot. Akit szeretek, azt elengedem. Nem korlátozom. A kötődés, kötelék, ezek korlátok. Akit pedig korlátozok az nem szabad. Magyarul a szabadságát veszem el tőle, ami pedig nem hiszem a szeretet egyik kifejeződése lenne. Arról nem is beszélve, hogy a te általad nevezett "szeretet" az bartell szeretet. Ha szeretsz, én is szeretlek. Ha adsz, akkor majd én is adok. Gondolj bele, ha a szervezeted is így működne. "Én már nem pumpálok több vért. Elegem van." Nem lenne jó vége. A testedben egy gyönyörű, harmonikus együttműködés zajlik. A te zavart elméddel és hitvilágoddal borítód fel az egyensúlyt. Ezért leszel beteg. Te okozod a betegségeid nagy részét. Ha erre rájössz, akkor óriási mértékű felismerés fog benned végbemenni. Persze ehhez nem árt az a bizonyos kilátó. Ezenfelül rögtön felüti a fejét a félelem. Voltál már szerelmes?
- Persze.
- Sikerült elnyerni a lány szívét?
- Igen... nagy nehezen, de igen.
- Mi játszódott le benned?
- Nagyon örültem.
- És még?
- Nem is tudom...
- Én tudom. Nem gondoltál arra, hogy jajj mi lesz ha elhagy, ha nem vagyok neki elég jó, ha talál egy sokkal jobbat. Hallak ám.
- Most hogy mondod... de honnan tudod?
- Na látod innen tudom, hogy kötődsz hozzá. Amihez kötődik az ember, azt meg akarja tartani és fél az elvesztésétől. Legyen az ember, akár materiális javak. Paradoxonnak hangzik, de ha úgy tudsz viszonyulni egy emberhez, vagy akár egy használati tárgyhoz, akkor jó esélyed van a boldog békés élethez. Mert nem csak saját magad fosztod meg a szabadságtól, hanem a másik egyént.
- De ez nagyon nehéz.
- Persze, mert ezt tanították nekünk, ezt hitették el velünk. A hit egy erős világalkotó dolog.
- Mi tévő legyek?
- De későre jár. Itt az ideje sétálnom egyet. Ma gyönyörű lesz a naplemente.
- Mester ezt nem teheted velem.
- Ne feledd, a mai nap egy csoda volt. Bocsáss meg magadnak és másoknak.
- Mester...
- Légy a jelenben, mert ez az egyetlen valóság. A múlt elmúlt, azon már nem tudsz változtatni, a jövő meg még nincs kész. Az idő illúzió. Az életed egy DVD. Ezt játszod le. Ha megérted, akkor egy hihetetlen játék lesz belőle. Minden jót és egy gyönyörű szép életet kívánok. Hamarosan találkozunk.
- Viszlát Mester! Örülök, hogy beszélhettünk. Minden jót, viszlát!

A Tanítvány elindult hazafelé. Amint visszafordult, hogy kérdezzen még valamit a Mesterétől, már nem volt ott. Hirtelen nagyon sok információ érte. De egy valamit nem feledett el. "A mai nap egy csoda volt."


Ha eddig eljutottál, akkor köszönöm, hogy időt szakítottál az életedből arra, hogy elolvasd. Remélem sikerült pár tanulságos dolgot leírnom. Mielőtt megkérdeznéd: igen, én írtam. Az elmúlt napok/hetek/hónapok gondolatai vannak benne. Az írás saját, a gondolat nem teljesen. Hazudnék ha magamtól jöttem volna rá. Egyes részeket tovább vittem, de a legtöbb alapgondolat más forrásból származik. Tudod ez olyan, mint a fentebb leírt igazság. Mindenkinek megvan a sajátja. Ez így jó. Napjainkban rengeteg információ ér minket. Jönnek az újabb "tudományos" bejelentések. Ember legyen a talpán, hogy mi az igaz.

Ahogy a Mester is mondta:
Minden jót és egy nagyon szép életet kívánok neked!

RicHi