Tiszteletem!
Gondolom már sokatokban felmerült a kérdés, hogy miért vagyunk Itt? Miért születünk ide, erre a Földre. A mai tudásunk, hitvilágunk és materialista szemléletünk szerint erre a kérdésre azt lehetne válaszolni, hogy valami véletlen folytán megszületünk, éli mindenki az életét, ahogy tudja, majd egyszer meghalunk és nagy sötétség. Ez a szemlélet arra ösztönöz, hogy egyszer élünk, használj ki mindent és mindenkit, mert úgyis meghalunk. Ilyen szempontból én ezt a kérdést más oldalról közelíteném meg.
Mindenképpen vallom, hogy feladattal jövünk a világra. Az alapcélok/feladatok közé tartozik: elérjük a tartós boldogság állapotát, fejlődjünk, tanuljunk, alkossunk. Meg merem kockáztatni, hogy ez az állapot (a tartós boldogság) megegyezik a sok helyen írt "megvilágosodott" állapottal. Ilyenkor lehullik a lepel az egész mindenségről, összeáll a kép és sok olyan dologra döbben rá az ember, amibe bele se mer gondolni. Hogy ezek mik, most nem részletezném, mert sem bizonyítani, sem tapasztalatom nincs (még) benne. Most a saját elképzeléseimet szeretném vázolni a teljesség igénye nélkül.
Úgy vélem, hogy az élet nem egy véletlen bekövetkezett eseménysorozat kusza eredménye. Ezt állítani kb olyan, mintha odaadnék valakinek egy zacskót, amiben benne van minden szükséges alkatrész, ami egy használható órához szükséges és azt mondanám az illetőnek, hogy addig rázza, amíg működő órát kapunk. Lehetetlen és egyben abszurd gondolat. Szóval ha abból indulunk ki, hogy az élet egy tudatos, megtervezett "valami", akkor kérdés, hogy ki tervezte meg és miért? Isten? Az Univerzum? A Tudat? Sokféleképpen utalnak rá, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz csak a név más.
Egy pillanat erejéig engedjük szabadjára a fantáziánkat és képzeljük el a következő helyzetet. Maradjunk a materialista szemléletnél, mert úgy talán jobban el lehet képzelni a helyzetet. Tegyük fel, hogy egyetlen ember élne a Földön. Mivel magányosan érzi magát, ezért úgy dönt, hogy készít virtuális valóságot, amibe ha belép, akkor elfelejti azt, hogy belépett ebbe a rendszerbe, önálló egyénként van benne, leéli a virtuális életét a leprogramozott szabályok szerint. Majd amikor vége (amikor meghal), akkor visszatér a "valóságba" és dönthet, hogy újra játszik, vagy sem. Elkészít mindent: embereket, tárgyakat stb.
Ha ezt az analógiát követjük, akkor felmerül a kérdés, hogy miért születünk meg egyáltalán, miért nem jó ahonnan indulunk (nevezzük magasabb szférának). Véleményem szerint azért, mert a lélek vágyódik a kihívásokra. A Föld ilyen szempontból olyan, mint egy kemény egyetem, ahol megy a szívatás, de ennek ellenére ha sikerül egy tartalmas és jó életet leélni, akkor az egy ötösnek felel meg.
Az Élet egy nagy iskola. Ráadásul a legkeményebbek közé tartozik. Arról nem is beszélve, hogy úgy gondoljuk, hogy itt lehet csak értelmes Élet. Meg vagyok róla győződve, hogy vannak olyan magasan fejlett civilizációk, akik évmilliókkal előttünk járnak. Felmerül a kérdés, hogy miért nem látogatnak meg minket. A válasz nagyon egyszerű: nem vagyunk rá felkészülve szellemileg. Amivel rendelkeznek tudást, rosszra használnánk és elpusztítanánk ezt a gyönyörű Földet. Meg kell mondani, most is azt csináljuk elég intenzíven. Azt nem említve, hogy vannak egyetemes törvények, amik elsőre hülyén hangzanak. Az régi írásokban rengeteg tanítás van elrejtve, de a mai materialista szemlélet miatt egyszerűen nem tudjuk beleépíteni a kialakult világképünkbe. Ilyen például az ún. ok-okozat törvénye. Ez azt mondja, hogy amit másokkal teszel, azt valahogyan vissza fogod kapni, valamilyen formában. Figyelmen kívül hagyjuk az előző élet lehetőségét, ami sok, ebben az életben lévő problémákra magyarázattal szolgálhat. Hülyeségnek tűnhet, de szerintem úgy érdemes élni, hogy az ember nyitott dolgokra, megvizsgál lehetőségeket, elgondolkodik rajta. Veszteni valója úgysem lehet, max okosabb lehet.
Rengeteg fals információ van a neten, tévében (például amikor ilyen jósdákkal teljesen nevetségessé teszik a dolgokat). Ez természetesen direkt van így, hogy az emberek kedvét elvegyék az esetleges materialista szemlélettől eltérő gondolkodásmódtól. Hogy miért érdemes megvizsgálni ezeket a dolgokat? Mert egy sor kellemetlen dologtól kímélheti meg az ember saját magát. Nem azért nem fog lopni, mert a rendőr elkapja és megbünteti, hanem azért, mert olyan mintha saját magát lopná meg az illető. Ugyanis előbb utóbb ő is meg fogja tapasztalni valamilyen formában a lopás tényét (elvesznek tőle valamit indokolatlanul). Úgy lehet ezt könnyen elképzelni (az ok-okozat törvényét), hogy elindítok egy képzeletbeli dominósorozatot. Két döntés van előttem: vagy a baloldalit lököm el, vagy a jobb oldalit... Úgy gondolom a kettő kizárja egymást, mivel nem látom merre haladnak tovább és majd valahol eldől az utolsó is függetlenül tőlem. De nem így van... A két oldali (jobb és bal) egy ugyanazon dominósorozathoz tartozik. Akár a jobb oldalit indítom el, akár a bal oldalit, mindig visszaér hozzám (talán a pillangó hatáshoz tudnám legjobban hasonlítani). Ilyen szempontból az Élet nem ítélkezik, csak végrehajt a cselekedeteinknek megfelelően. Ha rosszat csinálsz, a rossz ér vissza, ha jó és kellemes dolgot csinálsz, az fog bekövetkezni. Érdemes mérlegelni, hogy melyik utat választja az ember. Fontos, hogy akárhogyan is cselekszünk, az arra ad lehetőséget, hogy tanuljunk belőle. Amíg a rossz utat járjuk, az élet úgy fog minket tanítani, hogy egy sor kellemetlen dolog fog érni minket. A karmáról nem is beszélve. Amit előző életünkben elkövettünk azt sajnos hordozzuk magunkkal és nincs teljesen tiszta lap. Amit nem sikerült elvégezni feladatot, azt újra megpróbálhatjuk. Talán amikor meghalunk, és egy képzeletbeli váróban vagyunk, akkor úgy vagyunk vele, hogy basszus, legközelebb tuti sikerül ezt meg ezt elérnem. Újra megszületik az egyén (majdnem) tiszta lappal, mert az előző életben elkövetett jó-rossz tetteit magával fogja hozni.
.Ezért tudom elképzelni, hogy vannak betegen született gyerekek, mert előző életükben olyan dolgot tettek, amivel másokat megbetegítettek. Vagy például egy katona lebombáz egy épületet, amiben egy család meghal, akkor neki is újra át kell élnie a szenvedést, amit a túlélők és a halottak átéltek. Persze nem egy életben.
Elgondolkodtatónak szántam ezeket a sorokat. A reinkarnációról sok írás van, személyes tapasztalatom annyi, hogy egyik ismerősöm volt előző életbeli utazáson és pontosan felidézte, hogy hol lakott, amit később meg is vizsgált és minden úgy volt, ahogy leírt.
Attól, hogy nem tapasztaljuk meg a dolgokat nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs. Ez mostani dolog kb. olyan, mintha el próbálnám magyarázni egy 200 évvel ezelőtt élt embernek, hogy hogyan működik egy mobiltelefon és mit lehet vele csinálni. Hülyének nézne. Pedig létezik és működik. Néha érdemes megvizsgálni azokat a lehetőségeket is, amikor megpiszkáljuk a sziklaszilárdnak vélt alapjainkat. Ha birtokában vagyunk a tudásnak, akkor sokkal bölcsebben felhasználhatjuk egy jobb élet kialakítására. Ilyen szempontból megszűnik a véletlen és a szerencse fogalma. :)
Várom a kommenteket/véleményeket/tapasztalatokat, mert egyben egy "vitaindítónak" is szántam eme rövid gondolatsort.
Minden jót!
RicHi
