Sziasztok!
Az elmúlt egy hét rávilágított nagyon sok mindenre. Voltak benne jó és kevésbé jó napok. De egy biztos. Több volt a pozitív élményem, mint a negatív. Ráadásul hozzá kell tennem, hogy a "rossz" dolgokat is saját magam alakítottam ki az önostorozó gondolataimmal.
Kezdeném talán az elején. A szerdai nap folyamán sikerült összefutnom egyik kedves barátommal. Szokás szerint egy hihetetlenül jó beszélgetésbe torkollott a találkozásunk. Azon kevés emberek közé tartozik, akivel szinte akármiről el tudok dumálni. Legyen szó a mindennapi problémákról, a világ dolgairól, a spirituális témák kivesézéséről (ennek külön témát fogok majd szentelni). Ilyenkor az ember szabály szerűen feltöltődik, őrül, hogy ott lehet. Egy igazi jó beszélgetés. Ami manapság nagyon ritka, mint a fehér holló. Nincs benne hátsó szándék, nincs benne elvárás. Ilyenkor az ember, mintha kicsit ki is lépne a világból, kevésbé éli meg drasztikusan a gondjait (annak ellenére, hogy azokról is beszél). Saját magát is objektívebben tudja szemlélni, könnyebben meglátja az élet szép dolgait. Úgy gondolom ezek az eszmecserék is ide sorolhatóak. Meg se közelíti akármelyik csevegőprogram által nyújtott szolgáltatásait. Sok beszédnek sok az alja, a lényeg: egy kellemes szerda délutánt tudhattam magam mögött.
Másik barátommal (igen, barát), pénteken sikerült összefutnom. Szokás szerint elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt. A sör csak segített a dolgon (nem mintha sör nélkül ne tudtuk volna megbeszélni :D), megadta az alaphangulatot. Két barát között megvan a spontán bizalom és a kölcsönös őszinteség legyen szó akármiről. Talán ez az egyik legszebb dolog benne. Bármit mondhatok (de ugyanúgy bármit mondanak nekem), nem rökönyödik meg, nem akad ki. Elmondja az őszinte véleményét a témával kapcsolatban. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív. A lényeg, hogy szívből jövő és nincs benne elítélés, vagy megvetés. Nem tudom mennyire jellemző ez a mai világban, de én inkább csak felszínes kapcsolatokat látok. Addig jó a másik, amíg véleményegyezés van. Ha már nincs, akkor "te milyen szemét vagy stb..". Egy barát, nyugodtan mondhatja a másiknak, hogy "te bunkó!", anélkül, hogy sértődés lenne belőle. Nem ok nélkül mondja nagy valószínűséggel, ilyenkor nagyon tanácsos elgondolkodni rajta.
Ugyanitt ebben a kocsmában találkozunk egy 31 év körüli fiatalemberrel. Már az fura volt, hogy egyedül volt. Itta a sört és nyomta a zenegépet (ami kicsit idegesítő volt az elején, mert nem nagyon tudunk emiatt dumálni). Később odajött hozzánk, mesélt egy kicsit a dolgairól. Mennyivel jobb lenne a világ, ha kicsit át tudnánk érezni a másik gondját, egy jó szót mondani neki. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mindenkinek jól esik pár kedves mondat. Erről jut eszembe. Egy másik kedves barátom (aki nem nagyon szokta azt a bizonyos közösségi portált, amiről előző bejegyzésemben írtam), ő például egy héten legalább egyszer (vagy kétszer) felhív. Csak annyit kérdez... mi a helyzet? Én pedig válaszolok rá a "semmi különös" szigorú elhagyásával. Nem kér semmit, nem problémával keres... Csak szimplán: Mi a helyzet? Persze vannak olyan helyzetek is, amikor van valami program/probléma stb adódik. Azzal sincs bajom, félreértés ne essék. Azt szerettem volna ebből kihozni, hogy tök jó érzés, hogy néha eszébe jut egy ember a másiknak, felhívja és megkérdezi mi a helyzet. Hál Istennek elmondhatom, hogy Facebook-on is tapasztalom ezt (kb azoktól az emberektől, akikről fentebb is írtam :)) (Itt megjegyezném, hogy valamikor a Facebook-os chat-en is sikerül egy nagyon jót beszélgetni. Ritka pillanatok közé tartozik, de szokott lenni. Az illető(k), ezt nagyon is tudja(k)).
Szombaton sikerült összehoznom egy amatőr Darts bajnokságot is FIFA bajnoksággal vegyítve. A hangulatról csak annyit: "Eszméletlen a hangulat.." :D. Ment a röhögés, ökörködés, baromkodás. Számomra ez többet ér, mint egy olyan este, ahol az ember úgy berúg, hogy másnap nem emlékszik semmire. Az ilyet kicsit szánalmasnak tartom. Főleg ha sorozatosan ezt csinálja valaki. Szóval a mai nap is a pozitív irányba billentette a mérleget.
Sokat tudnék még írni (mert jönnek most így a gondolatok), hogy mennyire örülök, hogy ilyen sok remek emberrel vagyok körülvéve. Szerintem ők tudják, kikre gondolok. Házibulik, beszélgetések, FIFA-zasok, Activity party-k, pókerezések, pesti sörözések. Érdemes néha ezeket átgondolni. Mert ilyenkor, ha az ember egy rossz dologra koncentrál, ami teljesen lehúzza, akkor ezek a dolgok rögtön visszabillentik a mérleg nyelvét. Mondhatni hálás lesz. Hála... Kevés ember érzi át ennek a szónak a jelentőségét. Sok mindent az ember magától érthetődőnek vesz, legyen szó egy pohár vízről, vagy egy komoly barátságról. Egyszer írtam is egy hálalistát. Ahogy írtam, egyre jobb kedvem lett. Eddig egyszer csináltam. Nem tartozik a napi rutinjaim közé, be kell valljam. Talán nem ártana bevezetni a szokásaim közé. Egyszer próbáljátok ki. :)
Ezzel a képpel búcsúzok. Már láthattátok az üzenőfalamon, de szerintem most ez pont ide illik.
Minden jót!
RicHi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése