Csodás szép estét kívánok!
Tegyük fel, kedves olvasóm, hogy életed utolsó perceit éled. Kezd leperegni előtted életed filmje, visszagondolsz a múltadra, hogy miket tettél vagy éppen miket nem tettél. Visszaemlékszel, mennyire is haragudtál emberekre vagy éppen mennyire szerettél valakit. Bánkódsz dolgokon: bárcsak mégegyszer megölelhetném, bárcsak még egyszer mondhatnám neki, hogy mennyire szeretem. Legyen az bárki. Esetleg amiatt vagy szomorú, hogy mennyit dolgoztál és hogy milyen kevés energiát fordítottál arra, ami IGAZÁN számít. Egy kedves mosoly, hogy bíztató szó, egy megindító gesztus. Azon bosszankodsz, hogy miért feleltem meg mindenkinek és miért nem éltem a saját életemet, amit elterveztem. Szomorú vagy, hogy nem éltél igazán. Azt kívánod, bárcsak máshogy csinálhatnád.
Amint ezen gondolkodsz... abban a pillanatban megjelenik egy kalapos úriember. Ez az ember azt mondja neked, hogy kaphatsz még egy lehetőséget az Élettől: mindent, amit elrontottál kijavíthatod, viszont ez az úriember egy feltételhez köti mindezt. Nem fogsz emlékezni a múltadra, nem fogsz emlékezni arra, hogy visszamentél. Viszont egy dolog a segítségedre lesz: az érzéseid lesznek az iránytűk, ezek alapján fogod érezni, hogy helyesen döntesz-e vagy helytelenül.
Mi lenne ha azt mondnám, hogy ez igaz? ITT és MOST a lehetőség, hogy "kijavítsd" a hibáidat. Te élnél ezzel a lehetőséggel?
Üdv.:
RicHi
