A mókuskerék effektus

Sziasztok!

Először is szeretnék nagyon sok boldog új évet és egy nagyon szép életet kívánni! Sajnos az elmúlt időben nem nagyon volt időm frissíteni a blogot a sulis teendőim miatt. Viszont most ezt a hiányosságomat szeretném pótolni.

Tegnap néztem egy nagyon érdekes előadást Müller Péter tolmácsolásában. A téma: boldogság nyomában. Ez egy különösen izgalmas és mindenkit érintő téma, ami talán nem is lehetne aktuálisabb. Mit jelent a boldogság, hogyan lehet erre az állapotra tartósan szert tenni? Néha-néha felvillan bennünk egy boldog pillanat, de az rögtön, esetleg pár nap múlva el is illan. Hogy miért? Mondok egy nagyon egyszerű példát. Boldog lennél ha nyernél a lottón? Valószínűleg amikor megtudnád, akkor igen. De később jönnének a gondok: megjelennének a régi "barátok", attól rettegnél, hogy mikor törnek be hozzád, vagy éppen mikor rabolnak ki. A hihetetlen sok pénzzel nagy valószínűséggel nem tudnál mit kezdeni, egy óriási felelősség zuhanna a nyakadba.
De hogy jön a mókuskerék a boldogsághoz? Ha jobban megnézzük az életünket, akkor egy nagy mókuskerék. Elmegyünk dolgozni/iskolába, hazamegyünk, tanulunk, pihenünk és alszunk. A hétnek az öt napja nagyon hasonlóan telik. Monotonon és változatosság mentesen. Ezt a mókuskereket nagyon szépen forgatjuk az életünk folyamán. Egyre jobban pörgetjük, de valahogy sehova se jutunk. Hogy miért? Azért, mert az egész egy óriási nagy illúzió. Hasonlóan, mint a szobabicikli. Tekeri az ember, de nem halad vele sehova. Ez annyiban másabb, hogy a biciklinél legalább tudjuk, hogy nem jutunk el vele a világ végére.
Ezután jöhet a szörnyű felismerés, hogy leélünk úgy egy életet, hogy valójában nem is éltünk igazán, hanem biorobotként dolgoztuk végig az életünket. Néha az embert éri egy kellemes pillanat, amikor megállítaná az időt és ott maradna. De egyre kevesebb ilyen van és lesz. Panaszkodunk, hogy mi nem jó, ahelyett, hogy próbálnánk a jóra fókuszálni. A legtöbb energiánkat annak elemzésére pazaroljuk el,  hogy mi miért nem jó. Nem jó a vasút, nem jó az oktatás, nem jó a család, nem jó a gyerek az iskolában stb. Igen, hallom is, hogy mit gondolsz most. Hogy akkor én is ezt csinálom? Sajnos igen, velem is előfordul. Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember valahogy pozitívan irányba terelje az ilyen jellegű társalgásokat. Nagy valószínűséggel azért tesszük ezeket, mert legalább ilyenkor van valami közös téma. Talán ez az egyetlen ok. Ebben egyetértenek az ember. Szar a világ és csak szarabb lesz. A mókuskereket meg tekerem és tekerem, de sehova nem haladok vele. Viszont van erre megoldás, ami pofon egyszerű. Az illúzió abban rejlik, hogy a mókus is azért tekeri a kerekét, hogy feljusson a csúcsra. De ez sose fog sikerülni neki. Nekünk is ez a hajtó illúzió, hogy feljussunk arra a bizonyos csúcsra. Mindenki ott akar lenni: gazdagon, szépen, elégedetten. De vajon biztos olyan jó ez? Szeretnél például sztár lenni? Gondolj bele: mindenki megbámulna az utcán, autogrammot kérne tőled. Az elején talán még örülnél is neki. De pár hónap után már ki se tudnád úgy tenni a lábad, hogy ne akarna valaki közös képet csinálni veled és kirakni a Facebookra. A csúcson lenni nem biztos, hogy olyan jó. Jöhet a kontra: jó rendben, ez mind szép és jó. De ha megállok, akkor lemaradok. A válaszom erre: igen lemaradsz attól a csordától, ami a szakadék fele menetel. Ahogy írtam már egy előző bejegyzésembe a csorda szelleme nem más, mint a következő párbeszéd:

- Te, hé figyelj! Merre megyünk?
- Nem tudom, de hátul biztos tudják, mivel ők tolnak minket!

- Hé.. Merre megyünk?
- Mittudomén?? Az elsők biztosan tudják!

Mókuskerék effektus

A mókuskerék leállítása egyenlő a békével. A világ elfogadása olyannak, amilyen. Nem ítélkezni, hanem megváltozni belül. Ha az ember megváltozik belül, akkor megváltozik körülötte a légkör és a körülötte lévő emberek is. Tény, hogy az egész világot nem képes egy ember átalakítani. De a környezetünket képesek vagyunk pozitív irányba terelni akármikor. Legyen az egy kedves gesztus, egy mosoly, egy apró ajándék. Sajnos a mai világunk ott tart, hogy ha az ember ad valamit, akkor egyből jön a kombinálás: "ez biztosan akar valamit, miért ad nekem bármit is, mikor én nem adtam neki semmit." Bizalmatlan világban élünk. Sajnos nem ok nélkül. A TV-ben számtalan olyan esetet hallani (félelemkeltés a köbön), amikor azt ecsetelik, hogyan verték át az embereket. Érdekes... nagyon ritkán lehet hallani, amikor valami jó is történik. Általában az ember az Interneten fut ilyennel össze.
Biztosan te is leállítottad már az életed folyamán a mókuskerekedet. Ebben majdnem biztos vagyok. Gondolom voltál már buliban. Ott jól érezted magad, nem gondoltál a problémáidra, a vizsgákra, a be nem fizetett számlákra. Egyszerűen élvezted az életet és a létezést. Sajnos azt nevelik belénk, hogy ez múlandó, pillanatnyi dolog. Légy racionális és menj dolgozni, mert különben nem fogsz megélni. Tekerd a mókuskereket! Nézz szét! Akik feljutottak a csúcsra, mi lett belőlük: alkohollal vagy droggal enyhítették a szenvedésüket. Azt hitték jó lesz nekik fent. Mennyi énekes halt meg drog túladagolásban. Nem szeretnék általánosítani. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Amikor egy pillanatra megállunk... és szétnézünk magunk körül... mit látunk? Egy csomó embert, bedugott fülesekkel,  akik éppen tartanak valamerre. Szinte ugyanazon az útvonalon, minden egyes reggel. Hogy meg lehet-e törni ezt a monoton szituációt? Persze! Adj egy csokit egy BKV ellenőrnek. El sem tudod képzelni mekkora láncreakciót indítasz el vele. Megállítod az eszét! Az pedig egy áldás. Mert akinek megáll az esze, az nem a jövőben, nem a múltban, hanem az egyetlen létező valósában... a JELENben van. Meg fog állni az esze, nem fogja tudni hova rakni a dolgot. Lehet ezután jó kedve lesz és mosolyogni fog. Ezt a mosolyt átadja minden egyes embernek, akinek megnézi a jegyét. Aki pedig figyelte is az ellenőr arcát... az is tovább fogja adni, hogy "jéé ilyen mosolygós ellenőrt még nem láttam". Az apró dolgok óriási dolgokra képesek. Akár egy csoki, akár egy mosoly.
Talán az a legszomorúbb az egészben, hogy egy csapatban játszunk, mégis úgy haladunk el egymás mellett, hogy az valami eszméletlen. Nem akarok álszenteskedni, mert én is ugyanúgy elhaladok egy könyörgő koldus mellett. Ilyenkor persze beindul a racionális agy egyből, hogy felmentse az ember magát: ő okozta magának, biztos elitta a pénzét, ha adok neki úgyis elissza azt is. Nem tudom... annyira nézőpont kérdése az egész, hogy hogyan tekintek erre az egész szituációra. Remélem egyszer sikerül majd valami okosat kitalálni, amivel tényleg lehetne valahogy segíteni. Mert a pénz adás az sajnos egy ideiglenes megoldás. Kap, elkölti, holnap újra koldul. "Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni!" szól a mondás. De ne is menjünk ennyire messzire. Ha odafigyelünk a saját környezetünkre és gondolkodásunkra, az már bőven elég. Szemléletváltásról szól az egész. Tartós szemléletváltásról. Amihez IDŐ, TÜRELEM és ENERGIA kell. Nem kis munka, de szerintem megéri. Szép apró lépések. Kezdve egy mosolytól, akár egy kedves szóig. A mókuskereket bármikor le lehet állítani. A kérdés már csak az, hogy szeretnéd-e és hajlandó vagy-e érte változtatni. Egy apró fogaskerék vagy az élet szerkezetében. Egy fontos elem azzal a rendkívüli képességgel, hogy képes vagy hatni az egészre. Ahogy a hülyeség és a szenny is képes terjedni... a jó miért nem? Ugyanakkora energiabefektetést igényel, csak egyszerűen az irányt kell megváltoztatni.
Nehogy azt hidd, hogy bárkinek is meg kell felelned. Egyetlen egy ember van akinek meg kell, az pedig saját magad. Amikor majd lepereg előtted az életed filmje, akkor bánni fogod, hogy így élted le ezt a színdarabot. Ugyanis céllal jöttél ide. Amíg ezt nem teljesíted, addig újra és újra itt leszel ráadásul új feladatokkal. Hasonló ez, mint az egyetem. Minden tárgyat meg kell csinálni a diplomához. Ha elbukod, attól még jön a következő. Az élet is valami hasonló lehet. Egy tárgy, egy élet. Egy élet, egy fő cél. Hogy mik ezek a célok? A feladat rád vár, hogy kiderítsd. Talán nekem az egyik között az szerepel, hogy most ezt írom és te már itt tartasz az olvasásban. Lehet benned is megszólal egy hang, ami szinte ordít benned, hogy valami nem stimmel. Az élet nem olyan, mint ahogyan mondják. Többről szól és több értelme van. Valahol belül érzed, de próbálod tagadni. Előbb-utóbb jönnek a pofonok és terelni fognak a megfelelő útra. Természetesen ha makacs vagy és rugalmatlan, akkor egy nagyon keserves élet fog rád várni. Viszont ha odafigyelsz a gondolataidra és cselekedeteidre, akkor egy remek és élvezetes élet elé fogsz nézni. A döntés mindig is a te kezedben volt, van és lesz. Ha eljutsz arra a szintre, hogy nem másokat hibáztatsz a jelenlegi helyzetedért, onnantól indul a gyökeres változás. Onnantól kezdve a kezedbe veszed az irányítást és felelősséget vállalsz a saját tetteidért. De ez csak egy lépés. Az út hosszú, izgalmas és érdekes.
Néha állítsd meg a mókuskereked és gondold át az életed, gondold át a dolgaidat. Meg fogsz döbbenni, mekkora hatással lesz rád és másokra. Először hülyének fognak nézni. De ők is el fognak gondolkodni, hogy miért csinálja. Ez viszont jó! Megállítod a mókuskereküket és elgondolkodnak a tetteden. Újabb pozitív láncreakció. Sajnos sokszor azért akadunk le dolgokon, mert nem gondoljuk tovább vagy mert negatív tévhiteket ültettek el belénk. Be kell vallani rengeteg ilyen tévképzet van. Nem sorolnám ezeket, szerintem sokan tisztában vagytok vele.

Mára ennyit szántam gondolatébresztőnek. A következő blogbejegyzés is megszületett a fejemben, aminek a témája a Változás lesz. Remélem akkor is velem fogsz tartani és köszönöm, ha eddig elolvastad!

Minden jót és egy lenyűgözően szép életet kívánok neked!

Baráti üdvözlettel:

RicHi