Sziasztok!
Mutatok egy képet:
Kinek van igaza? Mondhatnád, hogy nézőpont kérdése. Ez így is van. Ahány ember, annyi igazság. Talán nem is így mondanám... nem akarom az igazság szót lekicsinyíteni. Ahány ember, annyi világ. Gondolkoztál-e már azon, hogy mi él a fejedben? Hogy mit gondolsz a világról, a történésekről stb.? Szerinted a világ egy gonosz hely? Vagy egy csodálatosz játszótér? Szerintem mindkettő. Ugyanis, ahogy rádiót hallgatsz, a levegőben ott van az összes lehetséges frekvenciasáv. A kérdés már csak az, hogy mire hangolod be az egyedi rádiódat. A "rossz"-ra vagy a "jó"-ra? Te döntöd el. Fontos, hogy amit döntesz, azért vállald is a felelősséget.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a rossz dolgokra miért egyszerűbb gondolni? Miért egyszerűbb aggódni, mint például pozitívan gondolkodni? Tetted-e már fel magadnak ezt a kérdést? Pedig elméletileg ugyanannyi energia kell hozzá. Viszont az nagyon nem mindegy, hogy mi vesz körül vagy mivel veszed magad körbe.
Ha állandóan aggódást hallotál például édesanyádtól, akkor akarva-akaratlanul rádragadt egy része. Ezt nem kis munka felülírni. Viszont ez is csak idő és gyakorlás kérdése.
Például amikor autót tanulsz vezetni, az elején még arra figyelsz, hogy hogyan kell váltani, figyelsz minden mozdulatodra. Később ez rutinná válik. Ez a helyzet igazából mindennel. Ha valamit sokat csinálsz, egy idő után szokássá/rutinná válik, legyen szó bármiről is. Mi döntjük el, hogy milyen habitusokat alakítunk ki.
Persze óriási nagy úr a kényelem meg a lustaság. Atyaég mióta tervezem, hogy elmegyek futni. Régen sokat futottam viszont ma... Tunyacsáp effektus. Elméletben gyönyörűen le tudja játszani a dolgokat: pozitív leszek, edzek, korán kelek stb. Aztán később hajlamos az ember visszazuhanni a komfort zónájába, ami az ember legnagyobb ellensége. Mert minden, amit az ember el szeretne érni, az azon kívül van.
De felmerülhet a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy kimozdoljunk a kényelemből és a langyos, poshadt pocsolyából? Egy "büdös" nagy pofon... vagy egy komoly elhatározás... Amikor már basztatja a szálka az ujjad. Meleg pisiben is le lehet élni egy életet, csak az kérdés, hogy érdemes-e.
Viszont az ebből való kilépés türelmet és odafigyelést igényel. Először érdemes kicsiben indítani. Most, hogy ezeket írom azért is jó, mert én is most akarom elkezdeni és nem akarok a számból segget csinálni. Talán lesz így rajtam egy pici, egészséges nyomás: "ha már ezeket írod, akkor csináld is!". És teljesen jogos. :)
Azóta történt pár dolog és sok mindenre ráébresztett. Talán meg fog érni egy külön posztot.
Mivel nem egy nap írtam ezt a kis szösszenetet, ezért pár dologgal frissíteném: elkezdtem újra futni és edzeni. Tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, akár kicsiben is. Először csak séta, pár felülés, kinek hogy tartja a kedve. A lényeg a fokozatosság és a kitartás!
További szép estét kívánok nektek!
Üdv.:
RicHi
