Facebook Újratöltve

Sziasztok!

Hetekkel ezelőtt elkezdtem írni a Változás című bejegyzést. Hibát követtem el, mert amikor jöttek a gondolatok, nem ragadtam rögtön billentyűzetet abban a naiv hitben élve, hogy másnap majd leírom. Elkezdtem már rögzíteni, de nem érzem késznek. Lassan halad. Viszont az elmúlt napokban érlelődött bennem egy csomó új gondolat a Facebook-kal kapcsolatban. Igen, megint előveszem ezt a témát.

Ki ne ismerné a Facebook-ot. Napi szinten kapcsolatban vagyunk vele, megnézzük kivel mi történt, like-olunk bejegyzéseket, képeket nézünk rajta, megosztunk különböző oldalakat/tartalmakat.
Lehet szidni, lehet utálni, lehet imádni. De már most le szeretném szögezni, hogy a Facebook egy nagyon jól kitalált eszköz, ami iszonyat mértékben elfajzott. Ez főleg azoknak köszönhető, akik teletöltik mindenféle szennyel az oldalt, kezdve a like-olós videóktól a különböző vírusokig. Szóval nagyon nagy szerepe van annak, hogy kinek a kezébe kerül ez az eszköz.
Nagyon kevés olyan bejegyzéssel találkozik az ember, amit érdemes is végigolvasni. Hozzá kell tenni, hogy a 10 sornál hosszabb írást az emberek 85-90% el se olvassa., pedig általában pont abban lenne a legtöbb mondanivaló.
Szomorúan vettem észre magamon, hogy Facebook függő lettem. Mindennap belépek, végiggörgetem a semmit, leköt, várok és figyelek. Várom, hogy esetleg írjanak, várom, hogy valaki értelmeset post-oljon. Szörnyülködök sok dolgon, holott az én döntésem, hogy fent vagyok és napi szinten használom.
Az egész rendszer azon alapul, hogy az emberben azt az érzést kelti, hogy lemarad valamiről. Legalábbis bennem ezt az érzést generálja. Lecsúszok egy posztról, lemaradok egy hozzászólásról, lemaradok egy életeseményről. Próbálj meg egy hétig nem fellépni semmilyen szinten. Ha simán megy, akkor szerencsésnek érezheted magad, mert nem kötődsz hozzá. Sajnos én azt vettem észre, hogy nagyon leköti az időmet. Ezen mindenképpen változtatni fogok. Talán az egész rendszernek ez is lehet a célja. Lekötni az emberek figyelmét, hogy ne foglalkozzanak olyan dolgokkal, amik új kapukat nyithatnának ki az életükben.

Menjünk végig a szolgáltatásokon és nézzük meg őket közelebbről. Megpróbálom minél objektívebben leírni a véleményemet és amit tapasztalok. Valószínűleg lesznek hasonlóságok a régebbi bejegyzésemmel, de új perspektívából próbálom megvilágítani.

Képek

Hihetetlen széles skálán mozog a paletta. Egészen a gyönyörű tájképektől, egy jól elkapott pillanatól az önbizalomhiányban szenvedő, like-vadász selfie-képekig. Valaki az egész családi albumát is képes feltölteni a Facebook-ra, amit a mai napig nem értek. Miért kell olyan dolgokat megosztani, ami Isten igazából senkire se tartozik. De végülis: "ű dóga".
Nagyon ki szeretném emelni a MÉRTÉKET. "A mérték az érték." Semmi gondom nincs azzal, ha valaki feltölt egy családi képet, egy jól sikerült nyaralási kompozíciót, de aki túlzásokba esik és összesen 800 db képet tölt fel, abból nekem már az jön le, hogy a Facebook-nak játssza meg az egészet. "Nézd én itt voltam, én megtehetem stb irigykedjetek csak rám." Úgy vettem észre, hogy sokan csak figyelemre vágynak. Így ha valaki felrak egy képet, egy pillanatra a figyelem középpontjába kerül. Minél többen like-olják, annál jobban érzi magát az illető, mert azt a hamis elképzelést alakítja ki, hogy ő rá felfigyelnek és az érdeklődés központjában van. Ami igaz is, addig az ideig, amíg a like-oló nézi a képet. A figyelem energia. Tehát ha valakire gondolunk, akkor a figyelmünket felé fordítjuk, ergo energiát táplálunk felé. Véleményem szerint egyes embereknél kialakulhat ez a fajta energia/figyelemfüggőség pont emiatt.

Mi jár a fejedben?

A spektrum itt is elég széles. Valaki itt próbál enyhíteni a bánatán úgy, hogy megosztja a nagyvilággal mennyire rosszul is érzi magát és közben erőteljes önsajnáltatásba fordul át az egész folyamat. A mondás még mindig igaz: "Oszd meg a bánatod és felére csökken, oszd meg az örömöd és duplájára nő." A szerző valószínűleg nem arra gondolt, hogy a nagyvilágra zúdítsuk rá a bánatunkat, hanem olyan emberrel osszuk meg, akit érdekel is, hogy mi a helyzet velünk.
Valaki szimplán szereti megosztani, hogy hol van, nehogy bárki is rosszul aludjon, hogy éppen ne tudná, hogy X Y-nal néz valamilyen filmet egy plázában. Anélkül már nem is lenne mozi a mozi.
Különbözőek vagyunk. Az én "mániám" például, hogy több futás/biciklizős eredményt megosztok. Ebben viszont az a jó, hogy másoknak viszonyítási alapot adhat, hogy hol tart a fejlődésben (ugyanúgy, ahogy nekem is).

Hozzá kell tenni, hogy nagyon sok szép idézetet is lehet olvasni. Ez különösen jó, főleg ha mély mondanivalója van neki. Az ilyen jellegű megosztásokat szerintem sokan díjazzák. Egyes oldalak nagyon jó cikkekkel állnak elő, amiből szintén hasznos dolgokat tud tanulni az ember.

Események

Talán az egyik legjobb funkciónak mondanám. Iszonyat jól le lehet vele szervezni egy eseményt, meghívni az ismerősöket, tájékoztatni a friss információkról, szavazást kiírni stb. Az egyetlen olyan szolgáltatás, ami tényleg nagyon jó és nem is tudok most belekötni.

Játékok

 Van egy-kettő jó. De ami a legidegesítőbb: az állandó automatikus meghívó küldése. Sokszor az illetékes tudta nélkül küldi el a felkéréseket, ami nagyon bosszantó tud lenni. 

Vírusfeladatok

Igyál meg fél perc alatt fél liter sört és hívj ki másokat. Rakj ki zsiráf profilképet, ha nem tudod a helyes választ. Like-olj és pontozlak. És még sorolhatnám tovább és tovább az értelmetlenebbnél értelmetlenebb "feladatokat". Egyedül ami tetszett az a következő volt:
"Az első tíz ember, aki kommentel ehhez a bejegyzéshez, valamikor az évben kapni fog egy apró meglepetést tőlem. Valami sütöttet, fabrikáltat, egy képeslapot vagy valami más kedvességet. Valami olyat, amit szeretettel készítek vagy választok ki. A meglepetés érkezésének időpontja nem fix, és ha kifundáltam, akkor sem fogom elárulni, csak annyi biztos, hogy valamikor ebben az évben fog érkezni.
Egy plusz feladatod van a kommentelésen kívül: ugyanezt az ajánlatot kell tenned a saját FB-státuszodban. Csináljunk valami kedves dolgot 2014-ben bármiféle különösebb ok nélkül, csak úgy."

Az ilyenek feladatok frappánsak, és az ember jót is tesz közben. A legjobb benne: csak úgy. Miért kellene bármilyen ok is, hogy meglepjünk egy másik embert akármivel is? Kell ahhoz születésnap vagy névnap? Akkor az ember előre számít, sőt el is várja. Remélem a közeljövőben több ehhez hasonló feladattal fogok találkozni.

Születésnap

Legálszentebb dolgoknak tartom a Facebook-on. Eszünkbe se jutna felköszönteni a másikat, ha nem lenne kiírva, hogy születésnapja van az illetőnek. Ráadásul az oldal még figyelmeztet is bennünket, hogy nyugodtan írhatunk az idővonalára. Egy sablonos, "közelező" jellegre degradálja le az egyén ünnepét. Arról nem is beszélve, hogy olyanok is felköszöntik, akik lehet nem is köszönnek neki az utcán. Akinek van kedve kipróbálhatja a következőt: egy héttel a születésnapja előtt vegye le a kijelzési beállítást és tiltsa le az üzenőfalát. Ha ekkor is 50-60 ember ír, akkor az igen, Rád tényleg sokan gondolnak.
Arról nem is beszélve, hogy az ünnepeltnek is teher lesz a "köszönöm" 60 millió permutációját leírni minden egyes hozzászóláshoz. Lásd: "köszi, köszönöm, köszönöm szépen, köszi :), kösziii :)))" és társaik. De aki okos, az elintézi egy perc alatt az egészet: mindenhol megnyomja a kis felfele mutató hüvelykujjat vagy szimplán kiírja, hogy "köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám."

Chat

Hello szia mi a helyzet nemsok semmi. Ismerős a történet? Talán igazat is mond a másik. Semmi nem történt vele. De ez csak azért lehet, mert az adott nap nem volt JELEN az életében. Mindig máshol volt fejben, sosem ott, ahol éppen volt. Nincs ezzel semmi baj, az ő élete.
Viszont vannak olyan emberek is, akikkel mind Facebook-on, mind élőben nagyon jól el lehet beszélgetni értelmes, építő jellegű témákról. Ha esetleg van ilyen ismerősöd/barátod, akkor azt tudom tanácsolni, hogy nagyon becsüld meg. Ritka kincs az ilyen ember.

Ne feledjétek: a Facebook csak egy eszköz. Csak rajtatok múlik hogyan és mire használjátok fel. A késsel is lehet ember életeket kioltani, viszont kenyeret is lehet vele vágni. A döntés mindig is a ti kezetekben volt és lesz is.
Lehet kicsit negatív hangvételű lett ez a bejegyzés, de ez az én személyes JELENLEGI véleményem, ami később természetesen változhat. Törekedtem a pozitív dolgokat is kidomborítani. Észrevételeket, tapasztalatokat szívesen várok, mint mindig.

Szép napot és életet kívánok nektek!

RicHi