Szép jó estét kívánok mindenkinek!
Már régen írtam a blogomba, ezért úgy gondoltam itt az ideje, hogy egy újabb témát boncolgassak egy kicsit, ami nem más, mint a véletlen. Vannak-e egyáltalán, mi a céljuk, van-e céljuk, mi ez konkrétan.
Véletlen. Egy érdekes szó. Az élet vajon véletlenül alakult ki a Földön? A darwin-i evolúció szerint igen. Erre csak azt tudom írni, hogy ez kb. olyan, mintha egy zacskóba óra alkatrészeket raknék és addig ráznám, amíg működő órát nem kapok. Elég abszurd, nemde? Lehetne rázni egy darabig.
Mindennek van célja. A létezésnek is. De ez egyénenként nagyon eltérő lehet és ez így teljesen jó is.
Sokszor emlegetjük, hogy véletlenül mentem ide vagy oda. Véletlenül hívtak fel. Véletlenül találkoztam valakivel. A materiális, anyagszemlélettel megközelítve ez valóban véletlennek tűnhet. De jön a kérdés. Van-e esetleg egy magasabb szint, amikor már a véletlen nem is annyira véletlen, hanem egy tudatos tervezés része? Ha ez így van, akkor ki a tervező? Ki rakja össze az eseményeket? A válasz egyszerű: saját magunk.
Most ez egy kicsit furán hangozhat, de engedd meg, hogy kifejtsem ezt egy kicsit. Leszületünk, de rögtön felmerül a kérdés, hogy miért pont most, miért pont ide és miért pont ebbe a testbe? Gondolkoztál már ezen? Vagy a TV, a tanulás, a gyerek, a pénzhajhászás, a megélhetés lefoglalja a gondolataidat? Véletlenül? Dehogy. Egy magasabb szinten ezt szépen összerakjuk, megírjuk a történetünket. Hol kell lennünk, kikkel kell találkoznunk stb. Hallom is rögtön a kérdéseidet. Nincsen akkor szabad akarat és lejátszuk a filmünket? Nem egészen. Van egy minimális szabad akaratunk, amivel sokszor elbaltázzuk az életünket. Ez akkor van, amikor nem vagyunk jó időben, jó helyen. Ezt úgy érzékelhetjük, hogy nagyon sokáig bánt minket egy adott dolog. Lehet az egy egészen apró történés is. Ilyenkor térünk el a fent megírt sztoritól. Általában azért születünk le, hogy kiegyenlítsük a számláinkat. Mind érzelmileg, mind anyagilag. A másik ok az lehet, hogy megértettük a létezés célját és értelmét és késztetést érzünk, hogy ezt megosszuk a többi emberrel is.
Reinkarnáció létezik. Nem szeretnélek most meggyőzni, akit érdekel, nézzen utána, rengeteg bizonyíték van rá. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudnak az emberek visszaemlékezni a régi életükre, mikor a test már az akácfa alatt foszlik szét? A válasz logikus és egyszerű, bár annyira nem köztudott. Az embernek van egy lélekruhája vagy más néven aurája (ezt lehet mérni például lengyel pálcával). Ez egy információ rögzítő egység, ami az ember körül helyezkedik el. Az előző életek információit is tartalmazza. Amikor a hipnotizőr transzba ejti a pácienst (regressziós hipnózis), akkor hozzá tud férni ehhez az információhoz. De nem csak az előző életünket tartalmazza, hanem a mostanit is. Ha nagyon eltérünk a fent megírt, eredeti tervtől, akkor a lélekben annyi felgyülemlett kiegyenlítetlen tartozás halmozódik fel, hogy újra akar születni, hogy megszabaduljon ettől a tehertől (egy kis érdekesség: biztos hallottál már róla, hogy halál után lepereg az ember előtt az élete. Ráadásul visszafele és újra átéli az adott szituációban érzett érzelmeket. A poén az, hogy nem csak a saját érzelmeit, hanem azt is, amit a másiknak okozott. Így már sokkal érdekesebb a történet és el lehet azon gondolkozni, miért akar a lélek újraszületni). Ezért úgy írjuk meg fent, hogy lehetőleg azokkal az emberekkel/lelkekkel találkozzunk, akiknek tartozunk, vagy éppen azokkal akik nekünk tartoznak. Ekkor áll helyre az egyensúly.
Ha így közelítjük meg a dolgokat, akkor már látszik, hogy véletlenek nincsenek. Véletlen = Isten álruhában. (Csak mellékesen, Isten te magad vagy és az álruhád, a fizikai tested. Ezen gondolkozz el kicsit.)
Nem véletlenül megyünk el egy adott helyre. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy minden áron kiegyenlíteni akarunk valamit. Ez is benne van. A tanulás/tapasztalás iránti vágy is bele tartozik. Megérteni, esetleg megélni egy dolgot. Ezen a szinten nem beszélhetünk jóról és rosszról, mert értelmét veszti. Persze itt, a materiális világban, a dualitás világában így éljük meg. Ez jó is, mert ha nem érzékelnénk a pozitív és negatív dolgokat, akkor nem dönthetnénk. Nem lenne viszonyítási alapunk.
Szerintem van benne logika. Ha nem is teljesen így működnek a dolgok, mert bizonyítani nem tudom neked, de van értelme. Mert ha csak véletlenül jöttük és meghalunk egyszer, akkor az egésznek semmi értelme nincs. Teljesen mindegy, hogy 10, 50 vagy 100 évesen halunk meg. Lényegtelen, hogy tömeggyilkosunk vagyunk vagy szentek. Egyszerűen ha meghalunk és kész, ennyi, akkor nincs értelme. A véletlen a félelem eszköze. Mert amiben van véletlen, abban van bizonytalanság. A bizonytalanság pedig előbb vagy utóbb félelmet fog szülni. A mai világ a félelem világa. Nem arra félelemre gondolok, amikor farkasszemet nézünk egy fenevaddal. Ilyenkor azt értem, hogy például nem tudjuk felnevelni a gyereket, aggódunk a számlák miatt stb.
De aki hisz egy magasabb létezésben, és tudatosan él, annak az embernek megszűnik ez a fajta félelemérzete. Sok munka és energia kell hozzá kétségtelen. De megéri.
Ma történt velem, hogy olyan remek emberekkel találkoztam, aminek még lesz folytatása. Egy erős megérzésben jött. Valami olyasmiben, hogy: "Úristen, nekem itt kell lennem és találkoznom ezekkel a csodálatos emberekkel". Hasonló téma, hasonló gondolkodás (jöhet a vonzás törvénye és társai). Nagyon jó érzés, az biztos. Ilyenkor érzi az ember, hogy a megfelelő úton halad. Azon, amit fent megírt. Ezek a megérzések idővel egyre erősebbek lesznek.
A létezésben talán az a legszebb, hogy mindennek van értelme. Egy veszekedésnek, egy találkozásnak, egy szerelemnek, egy összejövetelnek, akárminek. A kérdés már csak az, hogy meg tudjuk-e benne látni/találni. Hogyan állunk az élethez? Mert lehet, hogy csak egy játék? Túl komolyan vesszük? Vagy talán véresen komoly? Ezt rád bízom kedves olvasóm.
Ha eddig eljutottál, remélem elhiszed nekem, hogy nem véletlenül. Hogy mi volt a célom? Az érdeklődés felkeltése. Sok misztikus dologgal találkozik az ember. A TV-ben teljesen elbagatellizálják, nem véletlenül. Aura, szimbólumok, kirstályok... húúú. Pedig ha az ember MEGÉRTI ezeknek a dolgoknak a működését, akkor iszonyat logikusnak fognak tűnni és MEGÉRTÉS születik benne. Nem csoda lesz, hanem magától érthetődő dolog.
A teremtést egy kicsit a számítógéphez tudnám hasonlítani. Tudod, a tudós bácsi mondja, hogy minden energia, meg rezgés. "Na ne hülyéskedj már!" - mondod te - "Hiszen meg tudom enni a csokit, ami szilárd, meg finom is." Na igen. De ha azt mondom neked, hogy amit te most olvasol, az kizárólag nullák és egyesek eredményei? Mindent, amit a gépeden látsz, azok nullák és egyesek eredményei. Semmi több. "De hát színek, betűk..." Igen.. ezek mind azok eredményei. Kb így kell elképzelni a világunkat is. A nagyot, megcsináljuk kicsiben is. Doboz a dobozban. Ha megérted, rájössz, hogy játék az egész. Egy játék, amit néha nagyon komolyan veszünk.
Véletlenek? Véletlenek... nincsenek....
Köszönöm, hogy elolvastad. Kívánok neked egy nagyon szép életet és egy gyönyörű szép őszt!
Minden jót!
RicHi
