2114 - Interjú egy időutazóval

Sziasztok!

Az elmúlt napok folyamán sikerült elcsípnem a metrón egy időutazót. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudtam, hogy az? Nos, a külseje meglepően furán nézett ki, viszont nagyon modern volt. Párbeszédbe elegyedtem vele és nagyon érdekes dolgokról mesélt. Ekkor úgy gondoltam készítek vele egy rövid interjút, hogy mire számíthatunk a jövőben. Íme a beszélgetésünk eredménye:

- Üdvözöllek! Mit érdemes rólad tudnunk azon kívül, hogy időutazó vagy és 2114-ből jöttél vissza?
- Szervusz, köszöntöm a kedves olvasókat!  Egy jövőbeli időutazó vagyok, 2090-ben születtem.
- Mi a foglalkozásod?
- Foglalkozásom? Arra gondolsz, hogy mit dolgozok?
- Igen.
- Ha a ti kifejezésetekkel szeretnék élni, akkor munka nélküli vagyok. Ugyanis a jövőben senkinek nincs a hagyományos értelemben vett munkája.
- Senkinek nincs munkája? Akkor hogyan fizetitek ki a számláitokat, hogyan vesztek élelmiszert?
- A jövőben teljesen másképpen fognak működni a dolgok, amit most jelenleg el sem tudsz képzelni, annyira merőben más. Erről szeretnék neked most mesélni.
- Hallgatlak. Mi lesz a jövőben, hogyan fog kinézni egy átlagos nap?
- Először is nem lesz olyan, hogy átlagos nap. Mi az összes napot ajándékként fogjuk fel, ami lehetőséget ad arra, hogy alkothassuk olyan dolgokat, amit szeretnénk és ami a közösségeit is szolgálja. Mindenki azt csinálja, amit szeretne, nincs pénz, nincs környezetszennyezés.
- Nincs pénz, nincs környezetszennyezés? Ezt nem akarom elhinni. Hogyan sikerült ezt elérni?
- Az ötvenes évek folyamán bekövetkezett egy olyan kataklizma, ami miatt az emberek kénytelenek voltak felébredni. Összeomlott a gazdasági rendszer és ezután teljes mértékben át kellett gondolni az egész földi életet. Nyilvánvalóvá vált, hogy vagy elpusztul az egész emberiség vagy magasabb tudatszintre lép.
- Mit értesz felébredés alatt?
- Felébredés alatt azt értem, amikor az ember rájön arra, hogy egy nagy EGYség része. Nevezhetjük ezt Létnek, vagy Istennek, ahogy tetszik. Rájöttünk, hogy amit mással teszünk, az olyan, mintha saját magunkkal tennénk. Eszméletlen furcsa volt az oktatási központban hallgatni a világháború, a gazdasági válság történetét. Sokan nem akarták elhinni, hogy volt ilyen időszaka a Földnek. Viszont menjünk szépen sorban és válaszolnék az előbb feltett kérdéseidre.
- Rendben, figyelek.
- Egy "átlagos" nap úgy indul, hogy elkezdjük a reggeli feltöltődésünket, ami azt jelenti, hogy különböző harmonizációs gyakorlatokat végzünk, ami jó hatással van a test/lélek/szellem kapcsolatára. Ez segít abban, hogy a nap további részét könnyedén el tudjuk végezni. A reggeli tisztálkodáshoz ún. "művizet" használunk. Ez nagyon hasonlít a rendes vízhez, annyi különbséggel, hogy ez emberi fogyasztása nem alkalmas, viszont 10-szer hatékonyabban tisztítja le a szennyeződést az ember testéről, mint a hagyományos víz. Ráadásul ezt a vizet ha kirakjuk a napra, akkor a tetején összegyűlik a szennyeződés, amit a földekre viszünk ki. Mivel a jövőben nincs környezetszennyezés, ezért a tisztálkodás is jóval egyszerűbb, nincs szükség káros vegyszerekre.
- De mi a helyzet az olajjal, hypoval stb.?
- Mindent sikerült megoldani organikusan. Mivel a jövőben mindenki egységtudatban él, ezért gondolnunk kell Földanyára is. Nem termelünk hulladékot és szennyező anyagokat. A többlettermelést úgy képzeld el, mint egy fa esetében: ha sok a gyümölcs, lehullik a földre, komposztálódik és tápanyag lesz belőle. A tömeggyártásunk is hasonlóképpen működik. Ami felesleg, az vagy újra lesz hasznosítva, vagy bekerül a talajba. Így mindenki jól jár, nincs úgymond károsult.
- Nem unatkoznak az emberek? Ha nem kell dolgozni, nyilván nincs szükség pénzre.
- Remek kérdés, de a válaszom: abszolút nem. Mindenki azt csinálja, amit szeretne. Minden erőforrás elérhető számunkra. Nincs kötelezettség, nem kell olyan dolgot csinálni, amit nem szeretnénk.
- De akkor ki végzi el magát a telepítést/karbantartást stb. amit esetleg a gépek igényelnek.
- A kérdésed jogos. Ugyanis a te világodban sokan azért dolgoznak, hogy másnap felkelhessenek és újra dolgozhassanak. Nagyon kevesen tehetik meg azt, hogy szabadidejükben kicsit kikapcsolódjanak mivel a pénzüket leginkább arra költik, hogy biztosítsák maguknak azt, hogy egyáltalán valahogy megéljenek. Visszatérve a kérdésedre ugye szükséges volt egy átmenet. Az összeomlás azért következett be, mert egyre kevesebb munkahely volt, mivel sikerült a legtöbb műveletet automatizálni és egyre kevesebb emberre volt szükség. Így megállt a gazdasági körforgás, nem tudták az emberek elkölteni a pénzüket, mivel nem volt munkahelyük. 2020-ban következett ez be. Akkor lehetett látni, hogy ez a rendszer már nem működik így ebben a formában a technikai fejlettség miatt. Karbantartók természetesen most is vannak, akik felügyelik a rendszereket, de ezt szívesen teszik. Örülnek, hogy olyan dologban tevékenykedhetnek, ami mindenkinek jó. Nehéz ezt így elmagyaráznom, ugyanis az emberek nézőpontja és prioritásai teljes mértékben átalakultak. Ami azt jelenti, hogy az emberek, a közösség az első. Mivel mindenki tudja, hogy minden EGY, ezért ha valaki mással jót tesz, ez olyan, mintha saját magával tenne. Jézus tanításai a ti korotokban is megvolt, viszont nagyon kevesen értették meg az üzenetét.
- Miért vagyunk most ebben az állapotban? Miért kell megtörténnie a kataklizmának?
- Voltál már igazán szomjas vagy éhes?
- Persze!
- Jobban értékelted a vizet/ételt, mint amikor nem voltál szomjas/éhes?
- Ez egyértelmű.
- Akkor válaszoltam is a kérdésedre. A Föld az egy globális nevelőintézet. Az univerzumban vannak olyan helyek, ahol nincs szenvedés, nincs bánat, nincsenek a te szavaiddal élve "negatív" dolgok. A Föld a dualitások világa, ami azt jelenti, hogy a két végletet meg kell tapasztalni. Az, hogy valamit észrevegyél, ahhoz észre kell venned a hiányát is. A levegő számodra természetes. Ha megvonnám, akkor tűnne fel hogy nincs. Valahogy így képzeld el a többi dolgot is. Ahhoz, hogy valamiért hálás légy, meg kell tapasztalnod az ellentétét. Ez a szükséges "rossz". Ahol megvan minden, ott ez nem lehetséges megtapasztalni.
-De akkor a jövő ilyen lesz?
- Igen, ilyen lesz. De tudjuk, emlékszünk milyen volt a hiány, a káosz. Abból fog kialakulni a béke és az egyensúly. Előbb-utóbb ez is hanyatlani fog és újra be fog következni a szenvedés időszaka. Úgy képzeld el, mint az évszakokat. Nincs jó vagy rossz évszak. Minden nézőpont kérdése. Ha tudod élvezni ami MOST van, akkor mindegy mi lesz, élvezni fogod az életet és mindent értékes tapasztalatnak fogsz megélni. Persze ehhez kell egy adott tudatossági szint. Talán ez az egész ÉLET vagy LÉTEZÉS szépsége. Hogy megérts valamit. Hogy alkoss, szépítsd a világot. Sokan ezt nem fogják megérteni. Ezzel sincs is baj. Az életet megérteni az EGO-s elmével nem lehet. Az elmének pont a korlátozás a feladata, hogy mindent keretek közé szorítson. Így nehéz a végtelen lehetőségek halmazáról beszélni. De ez így vagy rendjén. Ha már értenéd és felfognád az egész teremtést és mindent, ami van, akkor már nem itt lennél és nem tennél fel kérdéseket. És hidd el. Ez mindenkiben benne van. Csak egy idõ után unalmas mindent tudni. Ezért választhatunk úgy, hogy "lebutítjuk" magunkat és bevállalunk egy életfeladatot teljesen tudattalanul. Mekkora kihívás van ebben gondolj csak bele... Visszatalálni oda, ahonnan jöttünk. Ezt mi a jövőben tudjuk. Élvezzük az életet és a természet szépségét. Most ez a ciklus van soron és ezt élvezzük.
-Hihetetlen... Ezt még emésztenem kell. Konkrétan miket csinálsz napközben?
- Minden nap változó. Hol sportolok, hogy elmegyek a barátokkal játszani. Valamikor tervezek egy házat és kinyomtatom.
- Kinyomtatod? A házat?
- Igen. Megtervezem a házat majd kinyomtatom 3D-s nyomtatóval. Ha nem tetszik, akkor vissza lehet vonni és a gép újra kinyomtatja.
- Bulik?
- Vannak persze. Mindenki megtalálja a saját zenei ízlésének megfelelő szórakozóhelyet. Részeg emberek még mindig vannak, de agresszió abszolút nincs, ugyanis nincs miért. Úgy ahogy lopás, bűnözés sincs.
- Nincsen? Ez hogy lehet?
- A ti világotokban a bűnözés alapja a nélkülözés és hogy nincsenek meg az alapvető anyagi javak. A bűnöző azért rabol, mert pénzhez akar jutni és javakat akar magának megszerezni. Természetesen ennek vannak betegebb verziói (lásd a ti korodban lévő bankár családok, akiket nem a pénz,hanem a megalománia fertőzött meg).
- Mi a véleményetek a mi korunkról?
- Lehet jobb, ha nem osztom meg veled.
- De én nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Akkor elmondom. Lehet nem fog tetszeni, de mi így gondoljuk és ha te is jobban belegondolsz majd, rájössz, hogy van benne valami.
- Figyelek.
- Fajokat irtottatok ki, esőerdőket vágtatok ki, pénzért képesek voltatok embereket meggyalázni és megalázni. Ivóvízzel öblítettétek le a fekáliát, amit később óriási medencékben kavartatok, amivel alig tudtatok mit kezdeni. Olyan mérgeket raktatok az élelmiszerekbe, amikről tudtátok, hogy rákkeltőek. Gyógyszereket hoztatok forgalomba, ami még nagyobb gondot okozott az embereknek. Ezért később másik medicinákkal kezeltétek a gyógyszerek mellékhatásait. Bizonyított, hogy már akkor megvolt az a technológia, amivel tiszta energiát tudhattatok volna előállítani. Soroljam még?
- Teljesen igazad van. Ilyeneken sose gondolkodtam, mivel minden olyan magától értetődőnek tűnik. Úgy vagyok vele, hogy ez az élet, ilyen az élet.
- Nem! Nagyon nem igaz! Ez az ÉLET egy lehetséges NÉZŐPONTJA, amivel most azonosultok. Nem akarjátok kidugni a fejeteket a homokból.
- Dehát nem sok mindent tehetek.
- Látod ez itt a nagy baj. Elhitették veled, hogy te egy kis porbafingó senki vagy aki egyáltalán nincs hatással a világra. "Egyetlen hópehely sem érezte magát felelősnek a lavinában". De mi a jövőben úgy vagyunk ezzel, hogy ennek így kellett lennie. Attól, hogy ennyivel "fejlettebbek" vagyunk, még mi sem tudunk mindent. Szerintem ez így van rendjén. Az élet még nekünk is tartogat meglepetéseket.
- Például?
- Például az, hogy az agyunkat mennyire nem használjuk ki. Ezt ti is tudjátok. De azt nem, hogy egyes felszabaduló részek miket aktiválnak az emberi testben/elmében/szellemben. Erről most nem beszélnék, nem akarom lelőni a poént.
- Nem teheted ezt velem. Teljesen felcsigáztál.
- Mindent a maga idejében kedves barátom.
- Rendben. Akkor mesélj nekem egy kicsit a közlekedésről! Van még például 3-as metró?
- Akár hiszed, akár nem. Van!
- Nem mondod komolyan?
- De, komolyan beszélek. Viszont nem olyan formában, ahogy te azt képzeled. Van egy múzeumi vonal, ahol lehetőség van utazni a 3-as metrón. És képzeld. Még néha azt is szimulálják, hogy lerobban. Ekkor az utasok teljesen bepánikolnak, mivel nem készítek fel őket erre és csak utólag mondják el nekik. Nagyon vicces tud lenni. A jövőben főleg maglevek lesznek, nincs súrlódás, viszont iszonyatos sebesség annál inkább. A teleportáció is kísérleti fázisban van, ezen a területen még van hova fejlődni. Erre utaltam az előbb. Az emberi képzelet az akadály, bármit meg lehet valósítani.
- Tehát akkor a régi közlekedési eszközök megvannak?
- Meg, de nincsenek úgymond forgalomban, viszont bármikor ki lehet próbálni, az ezekre kialakított tesztpályákon. Ferrari, Lamborghini, Pagani Zonda stb... ha jól emlékszem ezek a korotok luxusautói. Ezeket mind ki lehet próbálni. Az autókat megtervezheted otthon, vagy pedig letölthetsz egyet a közösből. Játszottál autós játékkal?
- Persze, még most is.
- Pontosan így képzeld el. Megszerkeszted, kinyomtatod. A gép mindent intéz: teljesítmény, szín stb. Az autók mind a 3 üzemmódot lefedik: vízi, földi, légi- közlekedést. Persze akinek ehhez nincs kedve, az nyugodtan választhatja a "hagyományos" tömegközlekedést. Itt az emberek nem bambán ülnek és nyomkodják a kütyüiket, hanem beszélgetnek és gondolatokat cserélnek egymással.
- Utópia.. kész utópia.
-Nem értek egyet. Az utópia az egy végleges kész dolog, egy ideál. Ez viszont nem az. Mindig van hova fejlődni, tanulni. Talán ez a legszebb az egészben. Ez a hajtóerő és ha nem frusztrációként tekintesz arra, hogy soha nincs vége a dolgoknak, akkor egy remek kaland elé nézel.
- Igen, sokan belefásulnak a mai életbe és nem nagyon tekintenek ki az életből vagy esetleg vizsgálnák meg a lehetőségeket. Ami ugye mondhatni végtelen.
- Pontosan.
- Említetted a gyógyszereket. Mesélnél nekem az orvoslásról, kórházakról? Mi a helyzet a doktorokkal? Hogy gyógyítják meg az embereket?
- Nagyon jót kérdeztél, viszont mosolyognom kell megint. Innen is látszik, hogy mennyire ragaszkodsz még ehhez a nézőponthoz és ezt vetíted ki a jövőbe. Ami természetes, ugyanis most ez van jelen a te életedben. A jövőben elfelejtheted a hagyományos, te idődben vett orvoslást. Betegség ugyanis nagyon-nagyon ritkán alakul ki. Hogy miért? Mert megtanultuk, hogy a legtöbb betegség oka lelki eredetű: harag, gyűlölet, lelkiismeret-furdalás, féltékenység, félelem. Ezek a te idődben halmozottan megvannak. Ezek hatnak a lélektestre, (vagy másképpen aurára), ami lecsapódik a fizikai testre. Mivel a mi időnkben nincs nyomor, nélkülözés, ezért ezek a kiváltó okok automatikusan megszűntek. Ha jobban belegondolsz, a tudatlanságból ered a kapzsiság is és a fent említett tulajdonságok. 
- Akkor nincs betegség?
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lenne.
- Mik azok és hogyan gyógyítjátok?
- Gyógyszereket abszolút nem alkalmazunk. Minden fajta gyógynövényt az erre a célra külön kifejlesztett komplexumokban tároljuk. Természetesen az ember életében mindig vannak holtpontok, nehézségek: barát/barátnő elvesztése, egy szeretett halála. Attól függetlenül, hogy tudjuk van élet a halál után, fájdalmas elveszíteni a szerettünket. Nátha, megfázás még mindig van és lesz is. De a rák szinte teljes mértékben megszűnt. A rákos esetek legtöbbje ugyanis lelki eredetű. Ezt már a ti időtökben is rájöttek, de sokan a mérgező kemoterápiában hittek. Azt gondolták, hogy ha mások ellapátolják a szart, akkor minden meg van oldva. De nagyon nem így van. Mindenkinek magának kell megoldania/feloldania a problémáit. Az alapképzésen mindenki megtanulja, hogy melyik gyógynövény mire jó. Nagyon gyorsan megtanulják a fiatalok, ugyanis értelmet és logikát látnak benne, így könnyen elsajátítják. A ti időtökben az volt a gond, hogy csupa haszontalan dolgokat tanultak meg a fiatalok. Nem arról van szó, hogy a periódusos rendszer nem jó, hanem hogy egy átlagos embernek egyszerűen nincs rá szüksége. Visszatérve betegségek vannak, de közel sem annyi, mint régen. Mindenki saját maga orvosává vált. A rák olyan kaliberű betegséggé redukálódott, mint a nátha. Jelzi, hogy valami nincs rendben az egyén lelki életében. De ahogy említettem ez már egyre ritkábban fordul elő.
- Szóval mindenki boldog és egészséges.
- Többnyire igen.
- Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy létezhet ilyen világ, mint amiről most mesélsz.
- Az érzés kölcsönös. Én sem tudom elhinni, hogy ilyen világ létezett, mint amiben most te élsz. Egoistán azt hinni, hogy csak itt a Földön van élet és bolondot csinálni azokból a kutatókból, akik mernek új irányokba nyitni. Elég nagy őrültség.
- Szóval azt akarod mondani, hogy léteznek földönkívüliek?
- Persze, sőt már lassan beléphetünk egy nagyobb intergalaktikus közösségbe is. Őrültség lenne azt hinni, hogy csak mi vagyunk a világegyetemben. Számtalan fajok és életformák léteznek szerte az univerzumban. A mi időnkben az emberiség megérett arra, hogy csatlakozzon ezekhez a közösségekhez és tudást cseréljenek. A ti időtökben is volt eszmecsere, de ezeket általában fegyverkezésre használták fel és titokban tartották. Gondolj bele, mi történt volna ha az ember ezzel az EGO vezérelt gondolkodással kijut az univerzumba? Ez kb. olyan lett volna, mintha a Földön elszabadulna egy halálos vírus. Megállítható, viszont óriási károkat okoz.
- Így már sok minden érthető.
- És ez még csak a felszín. Még nem beszéltem a halál utáni létről, mennyivel másabb az élet és milyen lehetőségek rejlenek benne. Tudod nehéz helyzetben vagyok. Én nem éltem a te idődben így nehéz azokat a dolgokat elképzelnem. Egyszerűen logikátlan és felfoghatatlan számomra. Valószínűleg te is így lehetsz ezzel.
- Jól látod a helyzetet, teljes mértékben így vagyok vele.
- Előbb-utóbb rá fogsz jönni. Annyi értelmetlen harag, gyűlölet és fájdalom lakozik az emberekben, ami megmérgezi az egész bolygót. Hajlamosak vagytok évekig gyűlölködni egy apró badarság miatt. Megbocsátani nagyon nehezen tudtok. Mi már tudjuk miért, de ezt sajnos nem mondhatom el. Mindenkinek egyéni szinten kell erre rájönnie. Tudod, a be nem avatkozás az egyik legnehezebb dolog. Amikor látod, hogy a másik embertestvéred mekkora ökörséget csinál, de tudod hogy nem avatkozhatsz bele, mert ebből fog csak igazán tanulni. Arról nem is beszélve, hogy a létezés nem csak annyi, amit érzékelsz. Léteznek magasabb dimenziók is, amit józan ésszel nehéz felfogni.
- Végszóként mit tudnál tanácsolni nekem, az olvasóknak és az emberiségnek?
- Ne gyűlölj, ne ítélj, bocsáss meg magadnak és másoknak, kérdőjelezz meg magától értetődő dolgokat, kutass, keresd az életedben az értelmet, szeress (de ahogy említettem, legalább ne gyűlölj), tiszteld az embereket és a természetet. Áldd meg az összes napot, mert később "régi szép időként" fogod visszasírni. Csodálkozz rá dolgokra, élj a jelenben és engedd el azokat a dolgokat, amikről úgy érzed, hogy hátráltatnak vagy lehúznak. Az élet egy játszótér, egy jól megtervezett szerepjáték: itt bármit megtehetsz, viszont soha ne tegyél olyat mással, amit nem szeretnél, hogy megtegyenek veled. Az élet nem csak annyi, amit az öt érzékszervvel felfogsz, jóval több. Nem várom el, hogy megértsd, de most beléd égett. Ha eljön az idő, ezek mind be fognak kapcsolni és nem vár majd váratlanul. Ne ragaszkodj mereven semmilyen dogmához, ideához, valláshoz. Minden változik így légy rugalmas, amikor kell és masszív, amikor a helyzet úgy igényeli. Add meg magad a jelennek, de úgy hogy közben ez nyugodt, tudatos cselekvésre késztessen. Ne csatolj minden életszituációdhoz gondolati struktúrákat, mert az olyan mint egy örvény, ami könnyen beszippanthat és onnan nehéz kijutni. Az élet paradoxon, ami azt jelenti, tele van ellentmondásokkal: halandó és halhatatlan is vagy egyben. Ezeket később meg fogod érteni. Hoppá úgy látom jelez az időáramköröm.
- Vissza kell menned? De hova?
- Vissza a jövőbe.
- De kár, pedig még annyi kérdésem lett volna.
- Most sokat megválaszoltam és ne feled, hogy a kérdéseidre a válasz mindig létezik Ott van legbelül. Csak sokszor kell egy külső tényező, ami ezt aktiválja. De nem szükséges. Egy csendes nyugodt hely is jó lehet. Viszont most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk, légy jó, jelen és tudatos. Lehet még találkozunk.
- Köszönöm, hogy szántál rám időt, nagyon jó volt veled beszélgetni. Minden jót kívánok neked! Szia!
- Minden jót! Viszlát!

Ezzel egy kék színű féreglyukszerűség ütött rést a tér-időben, beleugrott és eltűnt. Remélem még fogok vele találkozni.

Az élet tele van meglepetéssekkel és hajlamosak vagyunk a képességeinket leredukálni. Éljük  hétköznapi életünket és néha fel sem tesszük a kérdés, hogy lehetne-e másképp. Vagy ha fel is tesszük, akkor gyorsan találunk valami kifogást, hogy ne valósítsuk meg a terveinket. Nem hinném, hogy azért lennénk itt, hogy egész életünkben ugyanazt a dolgot végezzük. Néha kellenek monoton dolgok is, de a céljuk ezeknek csupán annyi, hogy tanuljunk és értékeljünk bizonyos dolgokat. Az élet értelme és célja... Szerintem mindenkinél változó. Lehet iránytűket találni, de mindenkinek saját felelőssége, hogy megteremtse magának a boldog és kiegyensúlyozott életet.

Ezzel a rövid kis írással kívánok egy nagyon szép napot és életet!

Baráti üdvözlettel:

RicHi