Facebook

Tiszteletem!

Sokat gondolkoztam, mit lehet ebben a témában írni, mert eléggé lerágott csontnak érzem. Viszont most megpróbálom több perspektívából megközelíteni a dolgot. Lassan egy éve már, ebben a témában értekeztem, de most újra nekiesek.

Előnyök (avagy amiket szeretek benne):

Események
Mivel általában elég sok összejövetelt szoktam szervezni, ezért az egyik kedvenc funkcióim közé tartozik, az "Események létrehozása" menüpont. Az ember gyorsan megkreálja, megadja a fontos paramétereket, meghívja a barátait és már készen is van. Gyorsan lehet frissíteni, mindig naprakész és új információkhoz jutnak az emberek.

Üzenetek (nem Chat)
Ha valakivel már régen beszéltem, gyorsan tudok neki írni egy hosszabb levelet, vagy  le tudok vele fixálni egy időpontot, amikor találkozhatunk. Kettesben, személyesen szerintem sokkal jobb beszélgetni, főleg ha van is rá lehetőség. Ilyenkor az ember ki tud szakadni a mókuskerékből, elmondhatja a gondolatait, vágyait, bajait. Egy söröző ideális helynek számít ilyen szempontból.

Üzenőfalon vicces videók/elgondolkodtató idézetek
Jó megnyitni egy szörnyű nap után egy funny videót. Feldobja az ember napját és nem áll olyan görcsösen a nap további részéhez.
Egyes emberek nagyon jókat tudnak írni. Legyen az önálló gondolat, vagy idézet. Az ilyeneket mindig szívesen olvasom. Kevés ilyennel találkozok, de ha van egy hosszabb írás, azokat általában mindig szemügyre veszem.

Hátrányok (avagy amiket kevésbé szeretek benne):

Chat
Régebben elég sokat használtam. Most már pár emberrel (egy kezemen meg tudom számolni mennyivel) tudok értelmes, hosszú mondatokat igénylő beszélgetéseket lefolytatni. Voltak olyan emberek is, akikkel szívesen beszéltem volna, de később kiderült egyoldalúnak bizonyult a dolog. Ilyenkor jöttek a szokásos "semmi különös", "nincsen semmi" sablon válaszok, smile áradatok, amiből rögtön lehet kapcsolni, hogy az illetőnek semmi kedve beszélgetni, csak udvariasságból nyomja meg a kettőspontdé billentyű kombinációt. Ezzel már meg is békéltem, tudom kikkel lehet szót váltani, elmélyülni egy adott témában. Ennek nagyon örülök is, mivel azokkal érdemes foglalkozni, akik kölcsönösen állnak a témához.
Másik számomra roppant bosszantó és talán legidegesítőbbnek mondható dolog a "nem válaszolok" kategória. Anno egyik ismerősömet akartam meghívni egy összejövetelre. Próbáltam felhívni, írtam is neki sokszor Facebook-on. Az üzeneteket látta, mert a rendszer kiírta (ez viszont nagyon jó, hogy kiírja). 4-szer próbáltam neki üzenni, arra nem méltatott, hogy annyit írjon, hogy bocsi, nem érek rá, nincs kedvem menni stb. Ezen mindig kiakadok. Nem értem miért nem lehet válaszolni. A negatív válasz sem zavart volna, de így olyan megalázónak tartom, hogy még válaszra se méltatják ez embert. Ilyenek is vannak.

Szülinap
Nem véletlenül tiltottam le régebben az üzenőfalamra való hozzászólásokat. 1: telenyomják szeméttel, idióta felkérésekkel, megmondják, hogy hülye vagyok-e, vagy talán okos vagyok-e. 2: Születésnap miatt. Olyan emberek köszöntöttek fel, akikkel ezer éve nem találkoztam, ráadásul még nem is beszéltem az adott személlyel semmilyen formában. Annyira álszentségnek érzem. Ráadásul a varázsát is teljesen elveszti. Így sikerült valamennyire leredukálnom a köszöntők számát. Ha már arra veszi a fáradtságot és megnyit egy üzenetet, beleír egy bsz-nél hosszabb mondatot, akkor annak már örülök.
Akinek pedig esetleg be van kapcsolva az üzenőfal, ott azt látom, hogy mivel nincs is kedve és energiája megköszönni a jókívánságokat, gyorsan elintézi egy like hadsereggel. Még így is sok idő, mire a 200 köszöntést "kezelésbe veszi".
Számomra ha felhívnak, írnak egy hosszabb üzenetet többet jelent, mint hogy írjanak az üzenőfalamra.

Képek
Egyik legizgalmasabb témához érkeztünk. Véleményem szerint sokat elmond az illető (legalábbis valamely rejtett, meg nem valósított) énjéről.
Két kategória:
Saját magam fényképezem tükörben: Egyik legégőbb dolog. Nem hiszem el, hogy az egyénről nincs egy olyan kép, amit más csinált és akár még jól is sikerült. Külön figyelmet érdemel, aki napi rendszerességgel frissítik a profilképeiket (főleg lányok), hogy meglegyen a napi like adag. Ugyanis úgy gondolom, hogy az emberek többségét jó érzéssel tölti el, hogy (ahogy már régebben is írtam) világít a keresés melletti földgömböcske. Maga a látványtól extázisba jut az ember és komoly függőséget okoz. Ahhoz hogy minél nagyobb legyen a számérték mellette, folyamatosan frissíteni kell a portfóliót. A helyszínek is figyelemre méltóak. Fürdőszoba, pláza WC, hogy a legnépszerűbbeket emeljem ki.
Kulturált kép (akár közös, akár egyéni): Hál Istennek ilyen is van. Sokkal jobban mutat, mint amikor az ember belevakuzik a tükörbe, mert nincs akit megkérjen, hogy lefényképezze.
Persze ez csak az én személyes véleményem. Mindenki azt csinál a Facebook profiljával (sőt az életével), amit akar. :)

Szívárványhányás
A szerelem szép dolog. Talán az élet egyik legszebb dolgai közé tartozik. Soha nem tudtam megérteni, hogy miért kell a nagyközönség elég tárni, hogy "én mennyire szerelmes vagyok és mennyire szeretem az xy (legtöbbször becézett) lányt. Pontosabban van egy sejtésem. Talán az adott illető így akarja megmutatni a nagyvilágnak, hogy "Nézd!! Ennyire szerelmes vagyok!! Én ennyire szeretem őt!!! Én nagyon boldog vagyok!!" Csupa-csupa ÉN. Ezzel nem is lenne bajom. De könyörgöm... Ne csináljunk már színházi előadást a Facebook-on. Ugyanis nekem úgy jön le, mint egy színdarab, ahova kell a közönség (lásd: like rengeteg, különböző hozzászólások). A közönség általában meg is van, így a show folytatódhat. Még egyszer kiemelném, hogy ha az ember szerelmes, azzal nincs semmi baj. Sőőt! De lehet ezt kettesben, diszkréten, intim módon is intézni. A Facebook-ot ilyen szempontból nem lehet hibáztatni. A fő ludas az az ember, aki ezeket a nagyközönség elé tárja, teljesen mértékben lerombolva a két egyén közötti intimitást. Arról nem is beszélve, hogy valamikor mindketten benne vannak. Ugyan kit érdekel, hogy másikat hogy becézem, vagy mennyire imádom? Lehet így is csinálni, de az én szememben hiteltelen (de itt jön be, hogy kit érdekel az én véleményem :D).

Üzenőfal: világfájdalom
Másik kedvencem, amikor valaki rosszul van és így ezt a tényt világgá kürtöli. Szó szerint. A "vegyen már észre valaki, nem látjátok, hogy fájdalmaim vannak??" Be kell valljam velem is előfordult már, hogy így próbáltam magamra felhívni egy kicsit a figyelmet. Természetesen nem ilyen drasztikus módon, hanem enyhe célzással. Akik fontosak, rögtön vették is a dolgot. Van amikor az ember egyedül érzi magát, úgy gondolja minden ő ellene esküdött össze, és pont akkor nincs senki aki jönne és segítene. Az egyik eset, amikor az illető nem is akar változtatni, mártírkodik az állapotán és a másik segítő energiáit szívja le. Nem is célja a változás, csak sajnáltatja magát. Sok ilyenről hallottam már. Ennyi erővel már az utcára is kiállhatna és üvölthetné, hogy: "szaruul érzem magam". Kb ugyanott lenne. Önsajnálat létezik, ez tény. A kérdés az, hogy mennyi ideig tartja fogságban magát ebben az állapotban.
A másik, amikor fülekre talál a baráti segítség. Ilyenkor könnyebben kimászik az ember a problémák tengeréből.

Összességében a Facebook jó dolog lenne. Sajna a kifordult felhasználási mód és az elkorcsosult használat juttatta ide, ahol most van. Ritkán talál rajta az ember hasznos információt, de ha igen, akkor már megérte felmenni. Hogy miért vagyok fent még mindig rajta ennek ellenére? Mert az előnyök nyelvére billen a mérleg. Nekem ennyi épp elég. :)
Akinek nem inge, ne vegye magára! :)

ui.: Ennek ellenére, a negatív dolgok ellen, is elég hatásosan lehet védekezni. Üzenőfal letiltása, programok blokkolása, személyekről való leiratkozás. Szóval nem reménytelen a helyzet. Maga az emberek viselkedése... az már kicsit aggasztóbb. Az írást nem panaszkodásnak szántam. Úgy gondolom az nem vezet semmire.

Szép napot!

RicHi